9. fejezet: Kiválasztott

Én vagyok a Kiválasztott. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Mindenki mindent eltitkolt előlem több éve. Mindent. Miért esett volna nehezükre elmondani egy történetet? Miért?

- Angelique, te vagy a Kiválasztott- mondta nekem az idős férfi, és megfogta a kezem. Meleg volt és érdes, de jó érzés fogadott hatalmába, azonnal.

- Biztos, hogy valami félreértés. 

Nem hiszem, hogy igazuk lenne, csak fehér a bundám. Ez valami hatalmas tévedés lehet. Felálltam, de a férfi keze erősebben markolta a karomat. Ránéztem és tekintete rabul ejtett. A száját kinyitotta, de nem tudott megszólalni, mert a nappali ajtaja szélesre tárult. Az ajtónyílás csikorgását jó néhány morgó hang kísérte. Mindenki odanézett. Kilenc hörgő vérfarkas állt ott. Szemük vérben forgott, fogaikat kivicsorították, és a testük ugrásra készen megfeszült. Úgy néztek ki, mintha egy jelre várnának csupán, hogy szétszedjenek minket apró darabokra. Egy fiú lépett be a farkasok mellett az ajtón, hosszú kopott kabátban. A haja ébenfekete volt, a bőre hófehér és kiemelte vérpiros tekintetét. Lusta, de halálos félmosoly kísérelte tekintetében a fénylő harc vágyát. Miközben mindenkinek kereste tekintetét, az enyémnél megállt. Nevetett egyet, ami visszhangzott a nappali szobában.

- Biztos te vagy Angelique, a Kiválasztott. 

Ennél jobb már nem is lehetne. Mindenki tudja, ki vagyok? Mégis hogyan? Kitől?

- Nemsokára már Ő mellette leszel és a mi oldalunkon harcolsz majd. Nem fogsz ezek mellett maradni, mert Ő rávesz. Ő képes rá, mindent tud, mindent lát, mindent hall. Addig is egy kis harc- emelte el a kezét, de megállt a levegőben, mintha még akarna valamit mondani.- El fogsz bukni kislány, nagyot buksz majd és mikor a barátaid csontjáról téped a húst, és végre felnézel róla, Őt fogod látni. És hozzánk fogsz tartozni, mert belül olyan, vagy mint Ő. 

A kezével tett egy gyors mozdulatot. A kilenc farkas kirobbant az ajtón, én pedig ellenálltam a kísértésnek, hogy elájuljak, futni kezdjek, vagy akár sikoltsak. Két sorban közelítettek felénk, aztán körülvettek minket. Mi pedig kört alkottunk belül. Én, Sam, a lány, a tizenhat évesnek kinéző srác, a bölcs tekintetű férfi, Niall és mellettem Harry. A kilenc farkas is kört alkotott körénk és vicsorogva néztek minket. A vérben forgó szemükben semmi sem volt. Sem érzelmek, sem színek, de pont elcsíptem az egyik tekintetét. Mintha valami fátyol védené őt, a saját uralmától elzárva. Irányítják őket. A testem megremegett. A bundám alatt fájdalom bizsergett, és izmaim szinte izzottak. Átjárta őket a varázs és az erő hatalma. Az egyik farkas rám támadt, de Harry kirúgott oldalra, mire a farkas elrepült, és mire elterült a földön, vinnyogó hangot adott. Ránéztem Harryre és tekintetemmel megköszöntem, aki csak bólintott egyet.

- A Kiválasztottat élve hagyni, a többivel végezhettek. 

Erre mosolyogva elindult kifelé az ajtón. Sokkal nagyobb volt a testfelépítésem, mint a többi farkasnak. Kétszer akkora voltam, mint ők. Amelyiket Harry félrerúgta most megint rám támadt, de most én ütöttem egyet a mancsommal. Fejbe vertem őt, de nem erősen. Nem tudom, hogy önvédelem támadó cselekedetnek számít-e, de nem kockáztathattam meg, hogy bármelyiküket megöljem. Sőt, valójában nem is akartam megölni őket. A farkas szív mögött emberszív dobogott bennük. Sajnos egy pofonnal nem lehetett megállítani. Újra nekem támadt, de többiekre is a többi. Keményen arcon ütöttem, de a kezem beleakadt az egyik borotvaéles fogába, és a fehér mancsomon piros volt kezdett terebélyesedni. Vérezni kezdett, és a többi farkas is megérezte a vért, erre izgatottak lettek. Most már két farkas jött nekem. Az egyiket sikeresen hárítottam, de a másik beletépett a hátsó lábamba, még mielőtt arrébb rúghattam volna magamtól. A sebből vér tört fel, és átáztatta fehér bundámat. Nekem sem kellett több, meg akartam legalább leckéztetni őket.

Sajnos még arra sem volt időm, hogy gyógyításra gondoljak, mert egy harmadik farkas a hátamra vetette magát. A földre szegeztem a mellkasomat, amiben vadul dübörgött a szívem. A fogát a vállamba mélyesztette, a karomban és a hátamban mintha égő méreg száguldott volna.

Nem bírtam tovább a súlyát, ezért hirtelen hátracsaptam a fejemet, a farkas pofájába. Az állat felnyüszített és hangos roppanás jelezte, hogy eltörtem az orrát. Lecsúszott rólam, menet közben végig karmolva a hátamat.

Megint egy farkas támadt rám, amelyiket Harry rúgta odébb nem rég. Vicsorogva néztünk farkasszemet. Ő is eléggé sérült volt, mert az oldalából csorgott a vér, de mintha észre sem vette volna, nekem támadt. Kitértem előle, de hirtelen az oldalamba mart. Átharapta a hasizmomat. A hátamban mintha valami robbant volna. Talán a vesém lehetett az? Fájdalmamban felüvöltöttem, és minden erőmet összeszedve levetettem magamról a farkast. A testem remegett mintha megpróbált volna valami kijönni belőlem. A belsőmben mintha tűz égett volna, szinte elemésztette a koponyámat. Az így is véres arcomon könnyek csordogáltak lefelé. Felordítottam fájdalmamban, ahogy az izmaim megfeszültek, miközben rángatóztak leküzdhetetlenül. Hátamra fordultam és felnéztem a mennyezetre.

Küzdj! Suttogta belőlem egy hang. Nem tudom, hogyan de valami hatalmas erő által négy lábra tudtam állni. Nem éreztem a sebeket, az izmaim rángatózását, csak az erőét. Niall épp a hátán feküdt és küzdött a vicsorgó ellenfelével, aki rajta ágaskodott és próbálta elharapni a nyakát. Nem is kellette több máris rohantam a barátom segítségére. A levegőbe ugorva gördültek le rólam a vércseppek, mintha eső esne, csak ez vér volt.

Az ellenfelem oldalába haraptam és éreztem, hogy a számban tartom az oldalhasizmát, amit könnyen elharaptam. Erre felvonyított fájdalmában és a számban ellazult a teste. A számban halt meg. Fémes vér íze töltötte be a levegőt és most már a számat is. Minden farkas tekintete rám szegeződött és a szemük előtt hajítottam el a társuk ellazult testét. Nem akartam megölni, de muszáj volt. Vagy Niall, vagy egy idegen, akit nem ismerek. Előretettem a mancsom és mögém álltak a többiek. A karmaim előbukkantak és belevájtak a padlóba. A testem íjként megfeszült és a torkomból mély hang tört elő. Rájuk néztem és ők hátrálni kezdtek. A végén elfutottak. Hátranézve nem volt komoly sérülése senkinek, de ahogy rám néztek, nekem biztos volt.