Rettenetesen bűntudatom van amiért nem jelentkeztem ilyen hosszú idő alatt. Tudom hogy hiába sorolnám az okokat azzal nem tudom kijavítani a ezt a nagy hibát. Szerintem megérdemlitek azt hogy tudjátok:
Nyáron költöztünk ami miatt nem volt net mert csak most tudtunk teljesen beköltözni. Elég nagy változáson mentem keresztül,mert nevelő apukám lett. eddig édesanyámmal voltam és a testvéreimmel, most meg hirtelen megjelenik egy ismeretlen személy és belép az életünkbe.Igaz, én nem veszem el ezt az apró örömöt anyukámtól, de mégis furcsa érzés, hogy most nem egyedül vagyunk. Nekem szimpatikus, de akkor sem megszokott ez a rendszer ami most itthon felállt. Az én "apukám" kiskoromban elhagyott és azóta nem is találkoztam vele. Sem szülinapomra nem jött, sem a ballagásomra, sem mikor év végén majdnem kitűnő lettem...semelyik fontos eseményen nem jelent meg ahol egy édes apukának ott kell lennie. Nem rég láttam egy képet róla a hírfolyamban, amit a mai napig nem tudom hogy lehetséges..talán a sors akarta így. Nem tudom, de végül egy kislánnyal az oldalán nevetett a képen aki mint kiderült ( a kép alá volt írva ),hogy a lánya volt. Volt egy féltestvérem akiről nem tudok semmit, még a nevét sem. Pedig a kislány volt nagyjából 8 éves. Olyan kis édes kislány volt, úgy megöleltem volna, vagy legalább elmondtam volna neki mosolyogva, hogy itt vagyok és megvédem és játszom vele. Ahogy egy nővér...ami lehetetlen volt. Nagyon rosszul esett, de ez volt az utolsó csepp a pohárban "apukám" részéről. Több hétig sírtam. sírtam az miatt, hogy egyszer csak elment, el sem köszönt. Sírtam az miatt, hogy nem volt velem akkor mikor sikerélményekben volt részem. Vagy az első meccsemen. sírtam az miatt, hogy anyukám mit élhetett át ebben az időszakban. Sírtam az miatt, hogy van egy féltestvérem akiről semmit nem tudok. Sírtam minden miatt. Aztán már üres lettem. Nem éreztem semmit. Mintha egy üres pohár lennék. Akár egy robot. Érzelemmentes. Rettenetesen rossz volt nekem a nyár ezen szakasza. senkinek nem kívánok ezt, de legalább gondolatban tudom, hogy van egy hugicám.
Én nem sajnáltatni szeretném magam, csak megérdemlitek, azt, hogy tudjátok az okot. egyszerűen nem szerettem volna nyomasztó részeket írni, nem szerettem volna éreztetni veletek az érzéseimet hisz átragadna rátok. Nem szerettem volna ezért nem írtam, de most már itt vagyok és nem hagyom csak úgy annyiban a dolgot. Igenis megírom a részeket.
Úristen de bunkó vagyok...hogy vagytok? Utólag milyen volt a nyaratok? remélem mindenki kipihente magát és remekül éreztétek magatokat :)
Milyen a suli? Nagyon örülnék ha pár mondatban válaszolnátok, hogy tudjam még itt vagytok :3
Nagyon köszönöm hogy elolvastátok és aki megért, az megért, de nem probléma ha nem.
Sok-sok szeretettel: Cintia <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése